Haszonnövények a sertések takarmányozásában
A sertéstenyésztés végső célja a hízósertés értékesítése. Minél több az egy évre és egy tenyészkocára jutó hízósertés-értékesítés, annál gazdaságosabb a sertéstartás.
Különösen nagy gondot kell fordítani a megfelelő takarmányok összeállítására.
Az egyes telepek között jelentős eltérések mutatkoznak az állatok elhelyezését, a takarmányozási technológiát illetően. Ezért mindig törekedni kell arra, hogy a telep adottságaihoz, az állomány genetikai képességeihez legjobban illeszkedjen az alkalmazott takarmány.
Vannak olyan gazdaságok, ahol technológiai feltételek hiánya miatt nem tudják alkalmazni a több fázisú hízótakarmányozást, ezért 30–35 kilogrammos testtömegtől vágásig ugyanazzal a takarmánnyal etetik az állatokat. Ez több szempontból is helytelen irányelv.
Az állatok minimum kétfázisú takarmányozást igényelnek a hízlalás időszaka alatt. Ennek élettani magyarázata, hogy az átlagos napi testtömeg-gyarapodás mértéke a hízlalás első szakaszában növekszik, majd stagnál, azt követően csökkenni kezd.
Az életkor előre haladtával és a testtömeg növekedésével együtt változik a testfelépítés összetétele is. Eleinte a test víztartalma nagyobb, izomzatra, fehérjére épül a szervezet, míg magasabb testtömegnél már emelkedik a test zsírtartalma, ezáltal csökkentve az értékesebb hús részarányát a szervezetben.
Az alkalmazott takarmányozási technológia alapvetően kétféle lehet:
- csak abrakkeverékre alapozott takarmányozás,
- kombinált takarmányozás.
A kombinált takarmányozás vagy nagyobb kézi munkaerőt (például tömegtakarmány, silókukorica-szilázs, zöldtakarmányok etetése, kiosztása), vagy speciális takarmányozási rendszert igényel.
A kizárólag abraktakarmányra alapozott sertéstakarmányozás lényege a telep adottságaira alapozott takarmányreceptura összeállítása.
A takarmány összetételének jelentős részét a szemes termények teszik ki, elsősorban kukorica, árpa, másodsorban búza, tritikálé, ritkábban zab, rozs. A fehérjehordozók közül legjellemzőbb a 46 százalék nyersfehérje tartalmú extrahált szójadara alkalmazása, ritkábban az extrahált napraforgó, illetőleg a takarmányborsó fordul elő.
A takarmány nyersrost-tartalmának beállítására a búzakorpa, mint malomipari melléktermék alkalmas, bár nagyon kétes mikrobiológiai állapotú búzakorpákkal is lehet találkozni, ami roppant veszélyes a mikotoxinok káros hatása miatt. Ezért inkább a szárított cukorrépaszelet, vagy a lucernapellet javasolható erre a célra.
(Forrás: Agroinform)
Részletes információkért forduljon az ISV szakembereihez a www.isv.rs honlapon található elérhetőségek által.