A silózás lényege

A kukoricaszár-erjesztéses tartósítás első bizonyítékai a tizenyolcadik századból származnak, ekkor már egyes európai országokban alkalmazták.

Manapság a teljes kukoricanövény takarmányként való felhasználása általában háromféleképpen történik.

A különböző szárazanyag tartalommal betakarított silókukorica és a zúzva betakarított teljes kukoricanövény silózásáról, illetve a belőlük készített szilázs etetéséről van szó.

A sűrűre vetett kukoricacsalamádé zölden való etetését is alkalmazzák. Hátránya, hogy rövid ideig áll rendelkezésre, tartósítás nélkül nem tárolható.

Az érett kukoricaszár etethető szárazon, vagy silózva, de le is legeltethető. Tápértéke kicsi, csak kiegészítő takarmányként használható, nem alkalmas a takarmánybázis kialakítására.

A kukoricaszilázs jelentősége a legnagyobb, mert erjesztéssel tartósított takarmányként egész évben rendelkezésre áll, jó beltartalmi értékei vannak, így a szarvasmarha-állomány tömegtakarmány bázisává vált. Fontosságát kiemeli, hogy a kukoricaszilázs már a korszerű és gazdaságos takarmányozás megvalósítására is alkalmas.

Így a silókukorica a szarvasmarhák egész évi tömegtakarmány szükségletének a kielégítését biztosító kombinált takarmányféleség, amely lédús-, és abraktakarmány is egyszerre.

A silókukorica egyébként ízletes, nagy tápanyag- és karotintartalmú takarmány, termesztése gazdaságos.

Olyan ökológiai körülmények között is termeszthető, ahol a szemes kukorica már nem érik be.

Az utóbbi években a szecskázott és zúzott teljes kukoricanövény silózásán kívül terjedőben van a kukoricacső-zúzalék és a kukoricacső-dara erjesztéses tartósítása és felhasználása is. Ezek mind a kukorica gazdaságosabb tárolását és hasznosítását szolgálják.

Látogassa meg a Kukoricaszilázs rovatot a www.isv.rs honlapon!