A tenyészkanok optimális takarmányozása
A kanok ötven százalékban meghatározzák a piacra kerülő sertések genetikáját, de a takarmányozásuk nagymértékben elhanyagolt, különösen, ha mesterséges termékenyítést alkalmaznak az árutermelő telepeken.
Némileg alábecsülik, de a tenyészkanok befolyását az egész telep termelékenységére mégis ritkán vitatják.
Számos telepen a kanokat rossz higiéniai körülmények között tartják.
A kanállások nem megfelelő tervezésűek vagy túl kicsik, nincs megfelelő teremhőmérséklet és szellőzés.
Ráadásul ennek a nagy értékű, tipikusan vemhes takarmánnyal etetett, specifikus biológiai célra használt állománynak nem receptúráznak kanok számára összeállított takarmányt, ami biztosíthatná a nagy mennyiségű, jó minőségű sperma folyamatos termelését.
Meg kell jegyezni, hogy a kan libidója - a spermatermeléssel ellentétben - nem befolyásolható könnyen a takarmány fehérje- és energiaszintjének változtatásával.
Annak ellenére, hogy ez a terület további tanulmányozást igényel, jelenleg is jól ismert, hogy csak a hosszan tartó túl- és alultáplálás, valamint a kan kondíciójának szélsőséges megváltozása befolyásolhatja negatív irányban a kan libidóját.
Sok esetben akkor számoltak be libidóhiányról, amikor csökkent pajzsmirigyműködést észleltek. Ez különös figyelmet igényel, amennyiben olyan, táplálkozási szempontból hátrányos összetevő, mint a glükozinolát (ami a repcemaglisztben található és arról ismert, hogy a jód pajzsmirigyhez való kötődését gátolja) van jelen a takarmányban.
Ilyen esetekben extra jód kiegészítés adagolása ajánlott a takarmányhoz, tonnánként 750-1000 mg mennyiségben, hogy segítsünk elkerülni a pajzsmirigy működési zavarát.
A tápanyag előírásokkal nem kapcsolatos, de a végső tápanyag hozzáférhetőséggel összefüggő másik probléma a mikotoxinok és a zearalenon jelenléte a takarmányban. A mikotoxinok hátrányosan befolyásolják a kan libidóját, működésük révén csökkentik a tesztoszteron termelést.
A kan libidóval ellentétben sok tudományos kutatás bizonyítja, hogy a fehérjék, különösen az olyan aminosavak, mint a lizin, valamint a metionin és cisztin fontos szerepet játszanak a sperma termelésben. Különösen a kéntartalmú aminosavak (metionon, cisztin) befolyásolják a mellékhere elválasztási aktivitását, ezáltal jelentősen fokozzák a sperma mennyiségét.
Ez a hatás még nyilvánvalóbb az intenzíven használt kanoknál, ahol a sperma termelést pozítívan befolyásolja, ha több fehérjét és metionint adunk a takarmányhoz. Ezenkívül a megfelelő fehérje- és energiabevitel szintén nélkülözhetetlen az optimális sperma előállításhoz.
A sperma minőségét illetően a cink és a szelén a legszélesebb körben kutatott ásványi anyag. A cink közvetlenül részt vesz mind a spermatogenezis, mind a Leydig-féle sejtek érési folyamatában.
A tenyészkanoknak ajánlott kilogrammonként 100-120 mg cink kiegészítést adagolni a takarmányhoz és ideális esetben ezt kelát formájában tegyük, hogy elkerüljünk bármilyen kölcsönhatást a többi ásványi anyaggal és egyúttal javítsuk az emészthetőséget is.
A takarmány szelén mennyisége, eltekintve antioxidáns hatásától, befolyásolja a hímivarsejtek fejlődését és mozgékonyságát. A kutatások és a telepi tapasztalatok szerint a szelénnel kiegészített takarmánnyal etetett kanok (takarmány kilogrammonként 200 mg szelén adagolása szerves és 200 mg szervetlen formában) nagyobb mennyiségű, életképesebb és mozgékonyabb spermát termelnek.
Látogassa meg a Sertések takarmányozása c. rovatot a www.isv.rs honlapon.