A szarvasmarhák megfelelő téli ellátása

Gazdasági állataink számára a télvíz ideje komoly stresszhelyzetet teremthet, mind a beólazás, mind az akár drasztikusan megváltozó takarmányozási viszonyok miatt.

Az állattartó felelőssége és érdeke, hogy a tenyészállatok legkisebb elhullási veszteséggel és testtömegfogyással érjék meg a tavaszt.

A következő tényezőkre érdemes odafigyelni: takarmányozás, istállóklíma, egészségvédelem.

Mivel "a jószág a szájától szép", az állatfajnak illetve korcsoportnak megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt mindig a rendelkezésére kell bocsátani.

Erre a feladatunkra már a takarmány betakarítási (vásárlási) időszakában gondolnunk kell. Ez alatt értjük egyrészt a rátartással történő készletezést, ami kedvező évjáratú szénatermés esetén jelentheti például két télre elegendő szálastakarmány betakarítását.

Gabonakészletünket magtári kártevők sokaságától is meg kell óvnunk. Pl. a megengedettnél (12%) nedvesebben betárolt terményben biztosan megjelenik a gabonazsuzsok és melegszik, szinte összeáll, beszagosodik a drága abrak.

A folyamatos ivóvízellátás biztosítása különös figyelmet igényel a fagyveszély miatt. Kérődzők esetén jól bevált technológia a "labdás itatók" használata, a többi állatfajnál pedig gondoskodni kell az itatórendszer rendszeres ellenőrzéséről illetve kiolvasztásáról.

Állataink hőszabályozási képességüket a számukra optimális istállóhőmérsékleten tudják kifejteni. Például az optimális istállóhőmérséklet Celsius fokban: sertéshizlaldánál 16-18 fok szükséges, de a fiaztató malacfészkében már 32-35 fokot kell biztosítani.

A szarvasmarha a száraz hideget jól tűri, fejősteheneknél 8-15, hízómarháknál 5-15 fok elegendő.

Nagyon fontos a huzatmentes levegőcsere a káros gázok pl. ammónia szintjének szabályozása miatt. Az istálló tetőgerincén kialakított szellőző nyílások és szellőző ventillátorok segítségével eredményesen megvalósíthatjuk ezt a feladatot.

(Forrás: magro.hu)