Megelőzni és enyhíteni a hőstressz tüneteit a szarvasmarháknál

Minden szarvasmarhatartó tapasztalta már a nagy nyári hőség termelési mutatókra gyakorolt kedvezőtlen hatását.

A szárazonállás során elszenvedett hőstressz csökkenti a megszületett borjak testtömegét és negatívan hat a következő laktációs teljesítményre is.

A laktációs időszakban a nagy meleg következtében csökken a napi szárazanyag-felvétel és a termelés. Romlanak a szaporodásbiológiai mutatók, növekszik a termékenyítési index, csökken az ivarzók száma, gyakoribbá válik az embrióelhalás.

A meleg, különösen akkor, ha nedvességgel, almozási hiányosságokkal is párosul, kiváltó oka lehet a tőgygyulladásos esetek nagyobb előfordulásának, a szomatikus sejtszám állományszintű emelkedésének.

Megfigyelhető, hogy melegben gyakoribbá válik a bendőacidózis és az ezzel járó sántaság. Ennek okai a kérődzési idő lerövidülésében, a váltakozó étvágyban és a tehén szervezetében működő puffer-rendszerek kapacitásának csökkenésében rejlenek.

Hőstressz alakul ki, ha a környezeti hőmérséklet, relatív páratartalom, napsugárzás, légmozgás, együttes hatására olyan környezet jön létre, amely meghaladja a tehén termoneutrális zónáját.

A hőstressz kezelésének legkézenfekvőbb megoldása, ha a kialakulását előzzük meg. A megelőzési eljárások célja, hogy csökkentsék, vagy meggátolják a szárazanyag-felvétel visszaesését és a termelési mutatók romlását.

Az alacsony relatív páratartalom lehetőséget ad a tehenek evaporációs hőleadásának fokozására, a hőérzetének csökkentésére.

A pihenőtérben vagy a jászlak fölött elhelyezett ködképző szórófejekkel végzett kísérletek minden esetben termelésnövekedésről számoltak be, ugyanakkor a tehenek szárazanyag-felvétele általában nem változott.

Egy kísérletben, amikor a tehén napi vízfelvételét is mérték, megfigyelték, hogy a permetezett tehenek vízfelvétele kisebb volt, mint a nem permetezetteké. Erre magyarázatul szolgálhat, hogy a permetezett tehenek kevésbé melegedtek fel, kevesebbet kellet izzadniuk a testhőmérsékletük fenntartása érdekében.

A ködképző szórófejeket a jászlak mögött, kb. a talajtól 3,0-3,5 méter magasságban javasolt beépíteni úgy, hogy a kiáramló víz a tehenekre kerüljön. A permetezés elsődleges feladata nem a környezeti hőmérséklet csökkentése, hanem a tehén szőrének nedvesítése, ahonnan a víz elpárolog, és hőt von el.

A tehenek permetezése általában napközben szükséges, éjszaka kevésbé. A ködképzés hatékonysága tovább fokozható, ha azt ventillátorokkal kombináljuk, melyek eltávolítják a párával telt levegőt, ezáltal elősegítik a tehén felületén lévő víz elpárolgását.

A ventilátorok alkalmazása elsősorban azokon a helyeken ajánlható, ahol a légmozgás csekély. Különösen kritikus terület a hőstressz kialakulására a fejőház előtti zsúfoló tér.

A nagy zsúfoltság miatt, viszonylag alacsony környezeti hőmérséklet mellet is kialakulhat már a hőstressz. Ennek megelőzésére ezen a területen ventilátorokkal folyamatosan, még éjszaka is mozgatni kell a levegőt.