A sertések krónikus légzőszervi betegségének következményei

A sertések tüdőgyulladását a Mycoplasma nevű mikroorganizmus okozza, amely a levegő útján, cseppfertőzéssel "adódik át" a betegektől az egészséges példányoknak.

A párás idő kedvez a fertőzés terjedésének, a kórokozók szaporodásának, amelyek leggyakrabban 2-6 hónapos korukban támadják meg a jószágokat (a malacokat, illetve a süldőket). 

A mikrobák a légutakon át a tüdőlebenyekbe kerülnek, az életműködésük során kiválasztott toxinokkal pedig gyulladásba hozzák a tüdőt.

Az állatok enyhén belázasodnak, és bár a szinte észrevehetetlen hőemelkedés 1-2 nap múlva magától elmúlik, továbbra is étvágytalanok maradnak, a súlyuk nem gyarapodik, visszamaradnak a fejlődésben, miközben az első napok elmúltával nehezen kezdik venni a levegőt.

Száraz köhögés fogja el őket, mely végül folyamatossá válik, akárcsak az orrfolyás: állandó jelleggel átlátszó anyag szivárog a betegek orrlyukából.

A sertések ritkán pusztulnak bele a tüdőgyulladásba, ám a fertőzés mondhatni minden esetben legyengíti az immunrendszerüket, így bármilyen kór megtámadhatja őket, s a szövődmények már gyakran vezetnek az állatok elhullásához.

A kezelés antibiotikumos, a gyógyszert általában bele kell keverni a takarmányba. A dózist az állatorvos dönti el.

Ami a megelőzést illeti,  meg kell oldani, hogy ne kerüljön szalmiák az ólak légterébe, amely a magas páratartalomhoz hasonlóan elősegíti a fertőzés terjedését.

A szalmiák az állatok vizeletének a lebomlása révén kerül a levegőbe, ezért megoldást kell találni, hogy a vizelet kifolyjon a disznóólból. Nem csak hetente egyszer, hanem minden nap fontos kitakarítani a jószágok "otthonát".

A megelőzésben szerepet játszhatnak az ISV kínálatában található kiváló, immunrendszert erősítő termékek is. (Lásd a honlapunkon /www.isv.rs/ szereplő Sertések takarmányozása és Sertéstenyésztési felszerelés c. rovatokat.)