A sertések emésztőrendszerében levő élősködők által okozott problémák

A kocidiózis a szopós malacok hasmenéses kórképeinek egyik leggyakoribb változata.

A malacok kokcidiózisát kizárólag az Isospora suis nevű kokcidium (belső élősködő, spórás véglény) okozza. Az Isospora-fajok erősen gazdaállat-specifikusak.

A kórokozónak két fejlődési alakja van, az egyik a gazdaállatban, a másik a környezetben.

A bélsárral ürülő fertőzőképes oociszták (a paraziták mikroszkópikus petéi) szinte mindenütt jelen vannak a malacok környezetében, így a fiaztató kutrica padozatán vagy a koca csecsbimbóin is, de ez nem jelenti, hogy a fertőzésben vagy a betegség fenntartásában a kocáknak lényeges szerepük lenne.

A fertőzőképes oociszták rendszerint a fiaztatóban még az előző malactársaság által ürítettek, melyek azután kellő hőmérséklet, nedvesség és levegő esetén 1-3 napon belül sporulálódnak, a spórás alakok már megfertőzik a többi malacot is.

Ezért nagyon fontos a fiaztatók alapos takarítása, az egyszerre töltés-ürítés gyakorlata és a speciális fertőtlenítés. A kórokozó "célszerve" a malac vékonybele, ahol a hámsejtekbe történő behatolás már önmagában is a bélhám károsítását okozza, nem beszélve az ott történő szaporodásukról, mely a bélhámsejtek pusztulásához vezet.

A klinikai tünetekben is jelentkező fertőződéshez viszonylag kevés számú oociszta is elég, tehát egy gramm fertőzött bélsár akár százezret vagy ennél is többet tartalmazhat.

Mivel a kórokozó fejlődési ciklusa nagyon rövid, mindössze néhány napot vesz igénybe, könnyen előfördulhat, hogy a születést követő első két hétben a fertőződés még jó higiéniai körülmények között is megtörténik.

Az Isospora suis a malacot feltétlenül megbetegíti, vagyis semmilyen más körülmény nem szükséges a betegség kialakulásához, de a betegség súlyossága attól is függ, hogy van-e a háttérben ebben az életkorban jelentkező társfertőzés (pl. coli, rotavírus stb.)

Fő tünet a hasmenés: a bélsár állaga a "kenőcsszerű" képlékenységtől a vízszerűig változhat, színe lehet fehér, sárgásfehér, sárga, de abban vér - ellentétben pl. a csirke vakbél-kokcidiózisával - nem található. A súlyosan beteg malacok is szopnak, de kiszáradnak, jelentős az almon belüli "szétnövés".

Valamely fertőzött állományban nem minden alom betegszik meg, sőt az egyes almokban sem mindegyik malac mutatja a klinikai tüneteket.

Az elhullási arány kicsi, legfeljebb közepes, a gazdasági kártétel a lassúbb fejlődésben nyilvánul meg, de a másodlagos fertőződések is gyakoribbak, hiszen a hasmenés már önmagában is higiéniai-egészségügyi gond.

Az elhalásos bélgyulladás miatt a károsult bélszakasz emésztése, így a tápanyagok felszívódása lehetetlen, az emésztőenzimek hatásukat kifejteni nem tudják, az egész bélrendszer egyensúlyi állapota megbomlik. A bél nyálkahártyájára jellemző ugyan a gyors regenerálódás, de az emésztés csak a megfelelő időben alkalmazott gyógykezelés után rendeződhet.

Amennyiben valamely telepen vagy udvarban jelentkezik a kokcidiózis, attól megszabadulni nagyon nehéz. Alapvető minden betelepítés előtt a fiaztató takarítása, fertőtlenítése, ami magas nyomású, forró vizes mosást jelent, mert az oociszták a legtöbb általánosan használt fertőtlenítőszerrel szemben ellenállóak.

A jó tartáshigiénia az általános betegségmegelőzés miatt fontos, sajnos a malacok kokcidiózisa akkor is jelentkezhet, ha a higiénia és a telepi menedzsment is a "helyén van".

Újszülött malacok fertőzéstől való megóvása az idősebb malacoktól (gondozó lábbelijével, eszközökkel átviheti stb.).

Minden első két hetben jelentkező hasmenést jelenteni kell az állatorvosának, mert a betegség diagnosztizálása rendkívül fontos. A kórokozót bélsárvizsgálat révén kell  azonosítani.

(Forrás: Agrárágazat)

Az ISV szakembereihez is természetesen bármikor fordulhat tanácsért a www.isv.rs honlapon található kapcsolatok révén.