Tehéntartáshoz szükséges létesítmények

Az állattartó épületek egyik olykor lényegtelennek tartott eleme az etetőjászol és az itató, azt gondolván, hogy az állat az eléje tett táplálékot mindenképpen megeszi.

Ez a tévhit nem tartható fenn, hiszen az etető berendezés kialakítása befolyásolja a takarmányfogyasztást, a felhasználás hatékonyságát. 

Minél többet esznek az állatok, annál kevesebb takarmányt pocsékolnak, és ha testhelyzetük a legelési testhelyzethez közelít, akkor több nyálat termelnek, jobban hasznosítják a takarmányt.

Ami a tehenek evési szokásait illeti, a kutatások szerint azok a tehenek, amelyek természetes "legelő" testhelyzetben fogyaszthatták el a táplálékot, átlagosan 26%-kal tovább ettek, mint azok a tehenek, amelyek emelt jászolból kapták a takarmányukat.

További érv a természetközeli etetési pozíció mellett, hogy ebben az esetben a takarmányveszteség 5%-kal alacsonyabb, mint emelt jászol esetében. Végső, és mindent eldöntő érv az etetőasztalos megoldás mellett az, hogy a tehenek ilyen etetés mellett 17%-kal több tejet adnak.

Mindezek után nem meglepő, hogy szabad választás esetében az állatok minden esetben a talajszintről ették először a táplálékot, és csak azután kezdték el a magasabban lévő jászolból enni a takarmányt.

A jelenségnek fiziológiai okai vannak: a nyáltermelés ebben az esetben optimális, és a mellső lábak mozgása olyan izomcsoportokat mozgat meg, amelyek a belső elválasztás szempontjából fontosak.

Az etetőhely kialakításánál ügyelni kell arra, hogy ne fordulhasson elő, hogy az állat nem fér a táplálékhoz.

A tehenek napi vízfelvétele 60-100 liter, amely az időjárástól, takarmányozástól, az itatóhely megközelítésétől és számos más befolyásoló tényezőtől függ. Az itató fűtése nyitott istállózás esetében feltétlenül megoldandó, hiszen télen fűtés nélkül befagynának.

(Forrás: Agrárágazat)