Az egészséges víz nagy jelentősége a haszonállatok tartásában

Az idős gazdák még emlékeznek arra az időszakra, amikor a jól előkészített és gondozott legelőkön jó tenyészállatokat tudtak felnevelni. A minőségi legelővel sok abraktakarmányt tudtak megtakarítani. Ismeretes, hogy a jó legelőhöz hozzátartozott az állatok ivóvíz ellátásának a biztosítása is.

Megfigyelték, ha a legelő jószág ivóvíz hiányában szomjazik, nem legel rendesen a legelőn, nyugtalanul ide-oda járkál, a gyepet tiporja, tönkre teszi, miközben maga is leromlik. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a legelőn elegendő számú és kellően felszerelt itatókút, valamint itatóvályú álljon rendelkezésre. Természetesen legnagyobb szerepe az ivóvíznek van.

A jó ivóvíztől megkívánjuk, hogy tiszta, egészséges, emberi fogyasztásra is alkalmas legyen és elegendő mennyiségben álljon a legelő állatok rendelkezésére. Fontos a legelő ivóvizének a hőmérséklete is. Túl hideg vízből az állatok keveset isznak és a nyári nagy melegben attól rendszerint megbetegednek. A legelő állatok folyamatos ivóvízellátása az állati test hőháztartásában jelentős szerepet játszik.

Az állat vízigényét napi többszöri itatással kell kielégíteni. A normális időjárás esetén alkalmazott napi háromszori itatást aszályos nagy melegben négy-ötszörire kell növelni. Az állat szomját leginkább a 10-14 ºC hőmérsékletű víz oltja. A 20 ºC-nál melegebb vizet az állat nem szívesen fogyasztja, csak közvetlen a szomját oltja, így a termelése csökken. Fontos, hogy az ivóvíz betegségeket okozó csiráktól is mentes legyen.

A legelő állat vízszükséglete fajtól, testtömegtől, termeléstől, az elfogyasztott legelőfű mennyiségétől, minőségétől, az időjárástól függően változhat. Az állat vízszükségletét az 1 kg elfogyasztott szárazanyaggal szokták meghatározni. E szerint a szarvasmarha 4-6 liter, a ló és juh 2-3 liter, a sertés 3-4 liter vizet fogyaszt el 1 kg szárazanyagra.

Kutatások során beigazolást nyert, hogy pl. egy 700 kg-os testsúlyú tejelő tehén napi ivóvízszükséglete 75-77 liter körüli. A naponta jó legelőn elfogyasztott 50 kg fűben 33-37 liter vegetációs víz található, így ivóvízként a napi szükséglete akár 40-44 liter is lehetséges.

Szakemberek megfigyelései szerint a teheneknél a vízivások száma 24 óra alatt 2-6 alkalommal történik, a külső körülményektől függően. A vízfogyasztás a tehenek tejtermelésére hatást gyakorol. Pl. egy kisebb testsúlyú, 13 liter tejet termelő tehén kb. 25 liter vizet iszik meg áltagosan négy alkalommal.

Az időjárás is hatással van az ivóvíz-felvételre. Zivataros időben a teheneknél 35 literről 25 literre csökkent a vízfogyasztás.

Víznyerés szempontjából a legelő állatok ivóvízellátását - a helyi viszonyoktól függően- több módon lehet megoldani: szabad vízből /vízfolyás, tó, patak/ itathatunk, ha az ivóvíz jó minőségű. Az ásott vagy a fúrt kutak vízminősége általában jó, a hagyományos vályúból való itatás a legleterjedtebb forma.

(Forrás: Őstermelő)