Index-betegség a sertéseknél

A sertés nyelőcsőtáji gyomorfekély-betegségét ún. index-betegségnek is szokták nevezni, mert gyakori előfordulása az állatok kedvezőtlen tartási-takarmányozási körülményeire hívja fel a figyelmet.

A betegség kezdeti szakaszát a gyomor nyelőcsői tájának hámelváltozásai jellemzik. Előbb felületes majd mélyebb kimaródások, fekélyek keletkeznek.

A károsodott hámban gyakran baktériumok és gombák telepednek meg. Lehetséges, hogy ezek szerepet játszanak a betegség súlyosbodásában is. A fekélyekből kiseb-nagyobb vérzések támadnak, de akár nagyobb erek is sérülhetnek, melyekből komoly vérzés keletkezik, és a sertések el is vérezhetnek.

A fekélyek emésztési zavarokat okoznak, a bántalomhoz gyakran idült gyomorhurut társul, a vérzések során pedig vérszegénység alakul ki, amely miatt az állat legyengül.

A gyomornyálkahártya elváltozásai regenerálódnak, de a folyamat hajlamos a kiújulásra. Az esetleges gyógyulás helyén keletkezett hegesedések, szűkületek, olyan gyomorműködési zavarokat idézhetnek elő, amelyek a sertések hizlalásának gazdaságosságát gyakran kérdésessé teszik.

A betegség kórfejlődésének minden része még nincs tisztázva. A szakemberek egységes véleménye az, hogy a sertés "özofageális" gyomorfekélye komplex kóroktanra vezethető vissza. A fekélyképződés oktanában a tartási és takarmányozási tényezőknek jelentős szerepük van.

A nagyon gyorsan lezajló esetekre jellemző a hirtelen belső elvérzés.

A heveny forma során az állat étvágytalan, sápadt, vérfogyottnak látszik. A gyomorban lezajló fájdalmas folyamatok következtében a beteg állat a fogát csikorgatja, üres rágómozgásokat végez, olykor öklendezik.

Előfordul a hát púposítása, a zászlószerű faroktartás is. Az állat nyugtalan, lefekszik, felkel, arcával a talajhoz támaszkodik. Némelykor a gyomorból származó vér a bélsarat kátrányszerűvé festi.

Félheveny esetekben a tünetek enyhék. Szeszélyes étvágy, vérfogyottság, a fejlődésben elmaradás, olykor sötét bélsárürítés mutatkozik.

Idült, egészen enyhe lefolyású esetekben mindössze a gyenge fejlődés és időnként a kemény bogyós bélsárürítés ad gyanút a betegségre. Ez a kórforma a leggyakoribb és ez okozza a legtöbb gazdasági veszteséget is, mert csökken a fajlagos takarmány-felhasználás, a napi testtömeg-gyarapodás, ugyanakkor meghosszabbodik a hizlalási idő, ami veszteségessé teheti a sertéstartást.

Miután a bántalom gyakoribb előfordulása az állatok kedvezőtlen tartási- és takarmányozási körülményeire hívja fel a figyelmet, kerülni kell, vagy ki kell iktatni mindazon elősegítő tényezőket, melyekről már szó esett.

A gyógykezelés egyebek között antacidumok (alumínium-hidroxid, magnézium-szilikát), vaskészítmények, B-komplex vitaminok és ún. tranquilizer-ek révén történik.

(Forrás: dr. Radnai István blogja)

További részletekért forduljon az ISV szakembereihez a honlapunkon található elérhetőségek által.