Káros gázképződés az istállókban

Az állatok környezete évszázadokig csupán a természet hatásaitól (éghajlat, víz, táplálék) függött és nagyon sok helyen ez még ma is így van.

Ezzel szemben az állattartás, állattenyésztés ma már elsősorban meghatározott technológiai rendszerekben folyik, ezért az emberi tevékenység, a tartástechnológia az, amely leginkább befolyásolja életminőségüket, egészségi állapotukat, termelésüket, és ugyanez igaz a legtöbb kisebb létszámú telepre is.

Az állatokat mesterséges környezetükben számos stresszhatás éri, ezek azonban megfelelő technológiák alkalmazásával jelentősen csökkenthetők.

Az ember által alkotott élettérben is fontos az állatok élettani igényeinek legmegfelelőbb, minél inkább természetes környezet, technológia, takarmány biztosítása ahhoz, hogy megfelő módon élhessék életüket.

Mesterséges környezetben a szervezet védekezőképessége a környezeti hatások szerint alakul. Amennyiben a szervezetet egy időben több káros környezeti tényező hatása éri, ellenállóképessége csökken, felborul a szervezet és a patogén kórokozók egyensúlya, és számos tömegesen jelentkező betegség kialakul.

Az állattartás egyik általánosan előforduló problémája a szaghatás. Az ürülék bomlása közben keletkező anyagok, mint pl. ammónia, kén-hidrogén, merkaptán, fenol, és aminok több száz, vagy akár ezer méterre is érezhetőek. Az ammónia a nitrogéntartalmú ürülék bomlásának következtében kerül a légtérbe.

Helyileg a nyálkahártyákra, felszívódás után pedig a központi idegrendszerre fejti ki káros hatását. A kén-hidrogén gáz fehérjék rothadásakor keletkezik, amely zárt gyűjtő-rendszereknél gyakori. Nagyon mérgező, kötőhártya- és tüdőgyulladást, anaemiát, emésztési zavarokat, valamint a légzőközpont bénulása miatt fulladást okozhat.

Mindenekelőtt a gázképződések megelőzése volna a cél, amely részben elérhető az állatok és környezetük megfelelő, vegyszermentes tisztán tartásával, megfelelő pihenő terek kialakításával, a túlzsúfoltság elkerülésével.

Zárt állattartó létesítményekben komoly gondot okozhat a porszennyezettség. Szerves és szervetlen por kerülhet a légtérbe az istálló padozatáról, az alomból, a térhatároló elemek, berendezési tárgyak felületéről, az állatok bőréről, szőrzetéről, az önetetőkből vagy vályúkból és esetenként a szabadból is.

A levegőbe kerülő porrészecskék és az ezek felületére tapadt kórokozók a bőrre, szemre, légzőszervekre fejthetnek ki különböző káros hatást, melynek mértéke függ annak megtapadási helyétől, a szervezet védekezőképességétől és a porszemcse/kórokozó tulajdonságaitól.

Az istállók rendszeres tisztítása és szellőztetése enyhítheti a problémát.

(Forrás: Greenman)