Veszélyes vírus támadja a sertéseket

A kocák szaporodási ciklusát megzavarhatják vagy megtörhetik anatómiai rendellenességek, klimatikus és környezeti hatások, különféle takarmánytoxikózisok, vagy fertőző betegségek.

Az utóbbi időben a sertés parvovírusa mindegyiknél gyakrabban okoz szaporodási gondokat.

A parvovírusok világszerte rendkívül elterjedtek, ellenálló képességük nagy, a bélsárban és a különféle váladékokban hónapokig is életképesek, még az erősen savas közeget és a nagy meleget is bírják, csak 80 fok körüli hőmérsékletnél pusztulnak el.

A parvovírusok fajspecifikusak, ami azt jelenti, hogy csak a sertések fogékonyak rájuk, bár egyes szerzők szerint a terjesztésben a patkánynak is szerepe lehet.

A fogékony, vagyis ellenálló képességgel nem rendelkező sertés különböző életkorban fertőződhet, de magzatkárosodás csak a vemhesség alatti fertőződés következményeként alakulhat ki.

A vemhesség előtti fertőződéskor ugyanis az anya vérében nagy mennyiségben jelennek meg ellenanyagok, amelyek hosszú időn keresztül (akár éveken át) megakadályozzák, hogy a kórokozó a méhbe jusson. A sertések többsége az első életéve végéig átesik a fertőzésen és tartós immunitást szerez, így az idősebb kocák magzatkárosodása már meglehetősen ritka.

Az immunis kocák malacai a föcstej által felveszik ezeket az ellenanyagokat, amelyek aztán 5-6 hónapos korukig védik a kocasüldőt. Az ellenanyagok fokozatos kiürülésével (5-12 hónapos életkor között) a sertés fogékonnyá válik a vírus iránt.

A parvovírus okozta magzatkárosodás tehát az előbbiekből adódóan a fiatal, először vemhes kocasüldőkben a leggyakoribb.

A természetes fertőződés jóval nagyobb, mint azt a tünetek alapján feltételeznénk.  Elsősorban mégis a nagy létszámú, intenzív telepeken fordul elő legtöbbször, ahol a süldőkocákat korán tenyésztésbe veszik, így a föcstej általi védettség már nem, az aktív immunitás pedig még nem érvényesül.

Mind a "behurcolásban", mind az állományon belüli terjesztésben a fertőzött sertések játszanak legnagyobb szerepet, hiszen a bélsárral és váladékaikkal (pl. nyállal) a vírust nagy tömegben ürítik, de a közvetlen érintkezésen kívül az ún. ragályfogó tárgyaknak (pl. gondozó lábbelijének, takarítóeszközöknek, bélsárral szennyezett járműveknek stb.) is szerepe lehet. A sertések az esetek többségében szájon át fertőződnek.

A kórokozókat legnagyobb tömegben a károsodott, életképtelen, mumifikált magzatok tartalmazzák, így a fertőzöttség azokban a fiaztatókban állandósulhat, amelyekben folyamatos az elletés, illetve nem fordítanak kellő gondot az épület pihentetésére, a takarításra, fertőtlenítésre.

A fogékony előhasi kocák magzatai a vemhesség teljes ideje alatt károsodhatnak. A magzatok a magzatburkokon keresztül fertőződnek. Sorsuk a vemhesség időszakától függően eltérő. Elsősorban attól függ, hogy a kocák a búgatást követően mikor fertőződtek. A magzatok károsodása ellenére a kocák általában rendes időre ellenek, vetélés csak ritkán fordul elő, az is akkor, ha a koca a vemhesség második felében fertőződött.

Jellemző, hogy kicsi az alomlétszám, az almokban sok a halva született és az életképtelen malacok száma, több a mumifikált magzat, a "lábszétcsúszás" és a "malacremegés". A kocaállományban gyakoriak a szabálytalan visszaivarzások. Ha valamennyi magzat fertőződik és elpusztul, előfordulhat, hogy ezeket a koca világra sem hozza, hanem meddő marad. Főként az első vemhességük idején fertőződött kocasüldők magzatai károsodnak.

A vírus rendkívül nagy elterjedtsége és nagy ellenálló képessége miatt a sertésállományokat a fertőzéstől megvédeni nagyon nehéz még a leggondosabb járványvédelem mellett is, ezért inkább arra kell törekednünk, hogy tenyészsüldőink még a vemhesítésük előtt védettségre tegyenek szert. Ez kétféle módon lehetséges:

- védőoltással (vakcinázással);

- a kocasüldőket vemhesítésük előtt "természetes fertőzésnek" tesszük ki.

Védőoltáskor figyelembe kell vennünk a korábban megismert szempontokat, különösen ott, ahol a kocasüldőket korán kiválogatják és tenyésztésbe veszik (válogatás öthónapos korban, tenyésztésbe vétel nyolchónapos korban).

Az állatok egy részében még kolosztrális (föcstej nyújtotta) ellenanyagok lehetnek, amelyek akadályozzák az aktív immunitást.

Az állatok másik részéből az ellenanyagok már eltűntek, így ezek fogékonyak a környezetükben lévő vírusok iránt.

Vannak olyan süldők is, amelyek átestek a fertőzésen, így aktív immunitással bírnak.

Már ebből is következik, milyen körültekintően kell a vakcinázásokat végezni.

Célszerű tehát a tenyésztésbe vétellel 9 hónapos korig várni, és a vakcinázást 7-8 hónapos korban elvégeztetni. A vakcinázásokat kizárólag az állatorvos végezze.

A kocasüldőket vemhesítésük előtt kétszer kell oltatni.

Első oltás: vemhesítés (termékenyítés) előtt 6 héttel.

Második oltás: vemhesítés előtt 3 héttel.

A védekezést természetesen megnehezíti, hogy a fogékony állomány fertőződése csak az ellésekkor derül ki, addig az állatok tünetmentesek.

A tenyészetek mentessége csak biológiai zártsággal, higiéniával és az új, vásárolt egyedek karanténozás alatti ellenőrző vizsgálatával (vérvizsgálattal) őrizhető esetleg meg.

Az aktív immunitás megszerzésének másik módszere az, ha a kocasüldőket termékenyítésük előtt legalább egy hónappal fertőzött környezetbe tesszük oly módon, hogy kutricájukba a már lefialt kocák bélsarából teszünk vagy azokkal bizonyos időre összezárjuk, így tulajdonképpen természetes fertőződésüket segítjük elő, s az ezzel szembeni immunitás révén búgatásukig (termékenyítésükig) megfelelő védettséget szereznek.

Amennyiben az ellés utáni alomhelyzet - főként az először fialt sertéseknél - bármiben hasonlít a fentebb leírtakhoz (kevés malac, gyenge malacok, "üszkös" magzatok, holt magzatok, malacremegés, lábszétcsúszás stb.) vagy süldőkocáknál sok a visszabúgás, esetleg a meddőség, szóljunk állatorvosunknak, mert a biztos diagnózishoz laboratóriumi vizsgálatokra is szükség van, másrészt pedig vannak olyan más betegségek, melyek hasonló fialási "képet" okozhatnak. Az állatorvos a biztos diagnózis birtokában tesz javaslatot a speciális védekezésre.

(Forrás: Agrároldal)

További információkért forduljon az ISV szakembereihez a www.isv.rs honlapon szereplő elérhetőségek által. 

Home HÍREK ARCHÍVUMA Időszerű-aktuelno Veszélyes vírus támadja a sertéseket

Közösségi oldalak

Kapcsolat

  Mayer Ottmár u. 20.,Szabadka

  Tel/fax: +381 24 410 0027

  e-mail: office@isv.rs

Tanúsítvány

Rólunk

Az ISV egy olyan cég, amely felöleli a korszerű állattenyésztés minden szegmensét. Tisztelt partnereink számára a sikeres és jövedelmező termeléshez nélkülözhetetlen kiváló minőségű takarmányozást, modern technológiát biztosítunk, valamint hasznos tanácsokkal szolgálunk.

Az ISV mottója: INNOVÁCIÓ, SIKER, VÍZIÓ!