Szilázskészítés: enzimek, baktériumok

A szilázskészítés technológiájában fontos szerepet játszik a tartósításra kerülő zöldtakarmány fermentálhatósága, amely meghatározza, hogy mennyi tejsav képződik. A mikrobák csak az oldható szénhidrátokból (glükóz, szacharóz és pentózok) tudnak tejsavat előállítani.

Hozzá kell tenni, hogy a takarmányokban, nagyobb mennyiségben előforduló keményítőből csak abban az esetben képződik tejsav, ha előzőleg az amilázok azt egyszerű cukrokra bontják.

Ezért az egyik meghatározó tényező a zöldtakarmány fermentálhatósága szempontjából annak cukortartalma. A képződött tejsav egy részét lekötik a lúgosító anyagok.

Ilyenek a silózandó anyagban található fehérjék és egyes ásványi anyagok, mint a kalcium, magnézium, kálium és nátrium. A lúgosító anyagok közömbösítéséhez szükséges tejsav mennyiséget a puffer-kapacitással lehet kifejezni.

A zöldtömeg cukortartalma és a puffer-kapacitása, illetve ezek aránya jellemzően mutatja annak fermentálhatóságát. Példaként két szélsőséges növényt lehet említeni: a silókukoricát és a lucernát.

A silókukoricában nagy az oldható szénhidrát tartalom és kicsi a lúgosító anyagok mennyisége, és ennek következtében kicsi a puffer kapacitása is. A kettő aránya tág (5 feletti), ezért jól silózható takarmány.

A lucernában fordított a helyzet. Kevés az oldható cukor és nagy a puffer-kapacitás (a fehérje és kalciumtartalom miatt), ezért a cukor és puffer-kapacitás hányadosa kicsi (1 alatti) és nehezen silózható.

A tartósítás során törekedni kell arra, hogy stabil szilázs alakuljon ki. A stabil szilázs feltétele olyan mennyiségű tejsav, ami a romlást megakadályozza. A szükséges tejsav azonban függ a szárayanyag tartalomtól. Minél nagyobb a szilázs víztartalma, annál több tejsav szükséges a stabil szilázshoz.

A nehezen silózható növények silózási technológiájában ezért legegyszerűbb módszer azok fonnyasztása. A fonnyasztás olyan mértékű lehet, hogy a szárazanyag tartalom a 40-50%-t is elérheti (szenázs). A megfelelő tejsavtermelést elősegíthető nagy cukortartalmú anyagok bekeverésével is. Ilyen lehet a melasz, kukorica, vagy gabonadarákkal történő dúsítás.

A különböző baktérium-kultúrák kijuttatása a silózandó anyagra csak akkor lehet eredményes, ha azokat megfelelő mennyiségben adagoljuk olyan zöldtömeghez, ahol a cukortartalom is kielégítő. A zöldhöz adott szerves vagy szervetlen savakkal is el lehet érni a romlás megakadályozását, de ezek az anyagok a karotint is elbontják.

A jól silózható silókukoricánál és cukorciroknál nem szükséges semmiféle kiegészítő anyag. A közepesen silózható fűféléknél elegendő lehet a fonnyasztás, de a nehezen silózható pillangósoknál a fonnyasztás mellett célszerű cukortartalmú kiegészítőket, esetleg baktériumkultúrát is alkalmazni.

A szilázs mennyiségére és minőségére a fajta, a tőszám és a tápanyagellátás mellett a betakarítási idő is jelentős hatással van. Túl korai betakarítás esetén kevesebb lesz a szárazanyag és az emészthető tápanyag tartalom.

Túl késői betakarítás esetén viszont a szárban növekszik az emészthetetlen lignin tartalom, túlságosan lecsökken a nedvesség- és cukortartalom, ami rosszabb tömöríthetőséget, nagyobb mértékű ecetsavas erjedést és ezzel rosszabb minőséget és veszteségeket von maga után.

Ha a kukoricát és a cirkot szecskázzák, 2-3 cm-es egyenletesen vágott szecskaméret ajánlott. Ez javítja a tömöríthetőséget, viszont a rövid szecskahossz a strukturális rost szempontjából kedvezőtlen. A mai modern silókukorica betakarító gépek 4-20 cm hosszúságura tépik fel a kukoricaszárat. Nem szecskát hanem zúzalékot készítenek, mely által megmarad a rost struktúrája és a tömöríthetőség is.

A betakarítás megkezdésének időpontját legcélszerűbb a szemek nedvességtartalma alapján eldönteni. A silókukorica betakarítását viaszérésének idején kell elvégezni 35-38% körüli szemnedvesség mellett. Ekkor az egész növény 60% körüli nedvességtartalommal rendelkezik.

Az optimális érettségi állapot az adott hibrid tulajdonságaitól függően 5-8 napig áll fenn, ezért a betakarítás ütemét ehhez kell igazítani. A silókukoricával társított növények közül a cukorcirok szintén viaszérésben (30% nedvesség körül), a szója pedig zöldhüvelyes állapotban alkalmas betakarításra. Ezek érési csoportját úgy kell megválasztani, hogy a silókukoricával körülbelül egy időben érjék el az optimális érettségüket.

(Forrás: Takarmánykészítés)

Látogassa meg a Szarvasmarhák takarmányozása c. rovatot a www.isv.rs honlapon.