Egy tényező, amely közvetlenül befolyásolja a takarmányfogyasztást a sertéseknél

A biológiailag nagy értékű keveréktakarmányok felhasználásának elterjedése, a korszerű tartáskörülmények miatt szükségessé váló nevelési ciklusrövidítés, az új ipari takarmányok mind nagyobb arányban történő feletetése, a takarmányok konzerválása és tárolása mind élesen felvetik a takarmányok íz-, illetve aromaproblémáját.

Napjainkban a korszerű takarmányozás révén mind több és több olyan táplálóértékű komponenseket: élesztőket, zsírokat, ipari melléktermékeket stb. etetnek fel a haszonállatokkal, amelyek a hagyományos takarmányok ízétől jelentősen eltérnek.

A nagy táplálóértékű keveréktakarmányok egyes komponensei a takarmányok ízletességét nem minden esetben az állatok kívánságainak megfelelő arányban javítják, sőt, köztudomású, hogy egyes összetevők kifejezetten ízrontóak.

Bizonyos takarmányok tehát, bár kellő arányban tartalmaznak különböző tápanyagokat, mégsem adnak tökéletesen kielégítő eredményt.

Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy az állat a kémiailag optimális összetételű takarmányból önként annyit fogyaszt, amennyi maximális teljesítőképességének biztosításához szükséges.

Mivel pedig az állatot erőszakkal nem lehet több takarmány fogyasztására kényszeríteni, olykor nem marad más hátra, mint a takarmányok különböző módon történő ízesítése.

Ismeretes, hogy különösen sok nehézséget okoz az úgynevezett étvágytalansági depresszió, mely a felnevelési időszakban az állatot ért különféle stresszhatások következtében lép fel. Ilyen stresszhatást vált ki a környezet, a hőmérséklet és a nedvesség változása, az oltások és az egyéb gyógyászati megelőző intézkedések által okozott zavarok, a takarmány tulajdonságainak (szín, íz, állag) megváltozása stb.

(Forrás: Dovit)

Akárhogy is, az ISV kínálatában szereplő termékek íze olyan, hogy egy sertés sem tud nekik ellenállni. (Lásd a www.isv.rs honlapon szereplő Sertések takarmányozása c. rovatot.)