A korom betegség tünetei és kezelése

A sertések exudatív bőrgyulladása (elsősorban) malacokat megbetegítő, fertőző bőrbetegség.

A betegség világszerte széles körben elterjedt mind a kis, mind a nagy létszámú állományokban.

A kenőcsös bőrgyulladás, más néven: korom betegség okozta bőrelváltozásokért a Staphylococcus hyicus nevű, gömb alakú, szőlőfürtszerű csoportokat alkotó baktériumfaj felelős.

Ez a kórokozó valamennyi sertés bőrén, ill. nyálkahártyáin megtalálható, a betegség kialakulásához tehát valamilyen hajlamosító tényező megléte is szükséges. Ez utóbbi lehet a zsúfoltság, a nedves, trágyával szennyezett alom, a nedves, párás levegő, apró sebek a bőrön, A-vitamin, biotin, cink, vas és esszenciális zsírsavak (F-vitaminok) hiánya.

A malacokat születésük után az anyaállatok fertőzik meg, majd a bőrön jelenlévő csírák a hajlamosító hatásokra elszaporodnak, és a felsebzett hámon át a bőr mélyebb rétegeibe hatolnak. A környezet csíraterhelésétől függően a kórfolyamat súlyosbításához egyéb baktériumfajok (pl. anaerob rothasztó) is hozzájárulhatnak.

A szopósmalacoknál az egész bőrfelületre kiterjedően, az idősebb malacoknál, süldőknél többnyire csak helyenként alakulnak ki a bőrelváltozások.

Ezekért a kórokozó baktériumok által termelt, a kötőszövet épsége ellen ható enzimek és bőrelhalást okozó toxinok a felelősek. A károsodott bőrfelületen a beteg állatok folyadékot, fehérjét és sókat veszítenek, a szerves anyagok lebomlásából származó toxinok pedig felszívódnak, és a parenchimás szerveket (máj, vese, szívizom) károsítják. Ez a csökkent folyadékfelvétellel párosulva az állatok kiszáradásához vezet, ami vérkeringési zavarokat okozva az állatok súlyos megbetegedését, ill. elhullását idézi elő.

A megbetegedett állatokon (különösen a szopósmalacokon) a szemek, a fültövek, a végbélnyílás, a nemi szervek körül apró göbök, gennyes hólyagocskák keletkeznek, amelyek azután felrepednek, és tartalmuk beborítja a bőrfelszínt. A genny és a szövetnedvek porral keveredve sötétbarna-fekete, pörkszerű képződménnyé válnak, amelyek kenőcsös állagú masszaként borítják a megbetegedett területeket.

A korábban kialakuló elváltozások beszáradnak, gyógyulnak, az újabbak pedig "vándorolnak", és almonként is különböző mértékben szétterjednek a bőrön. A beteg állatok olyan benyomást keltenek, mintha koszosak-szutykosak lennének, de az elváltozott területek nem lemoshatók.

A pörkszerű anyag letörlése után élénkvörös, gyulladt, hámhiányos területek tűnnek elő. Viszketés nem jellemző, az állatok bágyadtak, étvágytalanok, lázasak és a folyadékfelvételük is csökken. A malacok pofájáról nemritkán a koca tőgybőre is fertőződik, hasonló bőrtüneteket mutatva.

A szopósmalacok között egyre súlyosbodó mértékű elhullás hívja fel a figyelmet a betegség gazdasági jelentőségére.

Az idősebb süldőkön, elvétve hízókon, tenyészállatokon megjelenő bőrelváltozások többnyire minden különösebb gond nélkül gyógyulnak, az állatok általános állapotában nem okoznak zavart.

A megbetegedett állatok egyedi - ill. almok - állománykezelése parenterálisan vagy szájon át, a kórokozóra jól ható és bőrbe jól penetráló antibiotikumokkal feltétlenül indokolt.

Figyelembe kell azonban venni, hogy a súlyos, generalizálódott esetekben a gyógyulás a leggondosabb kezelés ellenére is mindig kétséges, ilyenkor inkább csak a kisebb mértékű elváltozást mutató alomtársak maradnak meg.

A megelőzésben átütő sikert csak a higiénés-klimatikus viszonyok rendbetételétől, azaz a száraz, tiszta, fertőtlenített padozattól és alomtól, a külső paraziták megfelelő kontrolljától, a minőségileg és mennyiségileg kielégítő (fehérjék, zsírsavak, vitaminok, nyomelemek) takarmányozástól és a malacok kiegészítő nutritív kezelésétől (vas-, vitaminpótlás, probiotikus takarmányozás) lehet várni.

Több információért és tanácsokért forduljanak az ISV Feed&Consulting cég szakembereihez a www.isv.rs honlapon feltüntetett kapcsolatok által.

(Forrás: Mezőhír)