A sertések egészségét veszélyeztető vírusok

A cirkovirózis okozta sorvadás, amely már Európán végig galoppozott a sertésállományokban nagyon súlyos veszteséget okozva, 1999-ben elérte régiónkat is, és nemcsak a nagyüzemekben, de a kisgazdaságokban is komoly veszteségeket okozott.

A szindróma nemcsak a gazdáknak, de az állatorvosoknak is sok problémát jelentett a megelőzés vagy gyógykezelés célzott lehetősége ismeretének hiánya miatt.

A gazdasági kár a súlyveszteségből, az állatok fejlődésben való visszamaradásából, sok malac csökötté válásából, megbetegedéséből, az ebből eredő magas költségekből, valamint a sertések nagyszámú selejtezési kényszeréből és elhullásából adódik.

A világszerte előforduló tünetegyüttes, amely a választott és hízósertéseket is érinti, az utóbbi időben egyike azoknak a bántalmaknak, amelyek a legérzékenyebb veszteséget okozzák a sertéstartásban.

A cirkovírusok kicsiny (17-22 nm), körkörös (innen származik az elnevezés), burok nélküli vírusok. Az igen ellenálló sertés cirkovirusok rendszertanilag a csirke anaemia vírussal, a galamb cirkovírussal, a papagáj cirkovírussal, valamint az újabban kimutatott emberi cirkovírusokkal együtt a circoviridae családba tartoznak.

A cirkovírusokat 1974-ben Németországban mutatták ki először, de a betegség klinikai tünetekben történő megállapítása első ízben 1991-ben Kanadában történt. A szindrómát az ekkor észlelt tünetek alapján a választott malacok cirkovírus okozta sorvadásának nevezték el (PMWS - Postweaning multisystematic wasting syndrome). Szó szerint: több szervrendszer megbetegedésével járó választás utáni csököttség szindróma.

A bántalom nem csak Amerikában és Európa számos országában, de Ázsiában és Új-Zélandon is megállapításra került.

Régiónkban először 1999-ben találkoztak a betegséggel, majd azóta számos gazdaságban felütötte a fejét.

A sertés cirkovírusok kórokozó-képességük alapján két csoportra oszthatók, nevezetesen a nem kórokozó "ártalmatlan" PCV-I és a kórokozó PCV-II csoportokra.

A bántalom tünetei többnyire a malacok választása után 40-50 napos életkorban mutatkoznak vagy kissé később, 70-100 napos korban alakulnak ki. A betegség állományon belül csak lassan terjed és a tünetei nagyon változatosak lehetnek.

A legfeltűnőbb tünet, hogy az állatok nem fejlődnek megfelelően, romlik a testtömeg-gyarapodásuk, ugyanakkor jól megfigyelhető az állomány "szétnövése".

Nő a fajlagos takarmány-felhasználás.

A megbetegedett sertéseken bágyadtság, anaemia (vérszegénység), sápadtság alakul ki. Viszonylag jó étvágy mellett az állatok kondíciója romlik, lesoványodnak, esetleg senyvesség alakul ki. A fejlődésben visszamaradt állatok szőrzete durva, fénytelen.

Nagyon gyakran légúti tünetek is mutatkoznak. A légzés szapora, felületes és nehezített. A légúti bántalomban megbetegedett sertések köhögnek.

Egyes esetekben bélgyulladásra utaló híg, zöldessárga, nyálkás hasmenés is észlelhető.

Máskor sok állatban különböző helyeken (fog, ízület, lábvég) tályogképződést, különféle bőrelváltozásokat (exsudativ dermatitis), a farok és a fül hegyén a bőr elhalását észlelték.

Jellemző a nyirokcsomók nagyméretű duzzanata. A lágyéki nyirokcsomók a bőrön keresztül láthatóvá és jól tapinthatóvá válnak.

Más esetekben a malacok kezdetben lázasak, bágyadtak, levertek, majd gyorsan és nagymértékben lesoványodnak. Egy kutricán belül egyidejűleg egészséges és súlyosan megbetegedett malacok figyelhetők meg, de az almok között is jelentős különbség lehet.

Megemelkedik az elhullások száma. A megbetegedési arány általában 30-40%, az elhullásoké pedig 15-30%, de igen jelentős a testtömeg-gyarapodás csökkenése okozta kár is. A betegség késői jelentkezése (70-100 napos kor) esetén az elhullások mérsékeltebbek.

Csakúgy mint a betegség tünetei, ugyanúgy a kórbonctani kép is meglehetősen változatos lehet. Az elhullott malacok kórbonctani vizsgálata során a következő elváltozások észlelhetők:

A testtájéki és zsigeri nyirokcsomók többszörösen - akár ötszörösükre is megnagyobbodhatnak. Tömöttek, metszéslapjuk egyneműen fehér.

Nagyon gyakori a tüdőgyulladás, a tüdővizenyő, a has-, mell- és szívburok vízkór, nagy mennyiségű szalmasárga, alvadásra hajlamos savó felhalmozódásával. Az előbbiek mellett gyakori a félheveny hurutos-, máskor kruppos vérzéses tüdőgyulladás.

Olykor lépduzzanat, májelfajulás is található.

Ami gazdasági veszteséget illeti, csökkenti a növekedés mértékét. Jelentősen megemelkedik a fejlődésben visszamaradott malacok száma, romlik a testtömeg-gyarapodás, nő a fajlagos takarmány-felhasználásuk.

Megemeli a selejtezések számát.

Növeli az elhullást.

Növeli a másodlagos fertőzések előfordulását. A lymphoid szervek károsodása a kórokozó vírus csontvelőből való kimutatása is immunsuppressióra utal (=az immunreakció elnyomása), amit jelez a másodlagos kórokozók megjelenése.

A cirkovírusok okozta megbetegedések kártételei jelentősen fokozódnak az állomány parvo- és PRRS-vírus fertőzöttsége, továbbá mycoplasma pneumonia (=tüdőgyulladás) és egyéb légzőszervi kórformák gyakori előfordulása esetén.

(Forrás: Radnai blog)

A megelőzéshez közvetve hozzájárulhat a korszerű sertéstenyésztési felszerelés, az állatok szervezete ellenálló képességének fokozását elősegítő takarmánykiegészítők és genetika vívmányai, vagyis mindaz, ami jellemzi az ISV Feed&Consulting céget. Látogassa meg a www.isv.rs honlapunkat.          

Home HÍREK ARCHÍVUMA Időszerű-aktuelno A sertések egészségét veszélyeztető vírusok

Közösségi oldalak

Kapcsolat

  Mayer Ottmár u. 20.,Szabadka

  Tel/fax: +381 24 410 0027

  e-mail: office@isv.rs

Tanúsítvány

Rólunk

Az ISV egy olyan cég, amely felöleli a korszerű állattenyésztés minden szegmensét. Tisztelt partnereink számára a sikeres és jövedelmező termeléshez nélkülözhetetlen kiváló minőségű takarmányozást, modern technológiát biztosítunk, valamint hasznos tanácsokkal szolgálunk.

Az ISV mottója: INNOVÁCIÓ, SIKER, VÍZIÓ!