Az istállónak akkor jó a klímája (a levegő-hőmérséklet mellett a páratartalom és a levegő-szennyezettség is fontos), ha az állat többlethőjét le tudja adni, ha melege van, de nem kényszerül felesleges hőtermelésre sem, ha fázik.
A hideget legjobban a szarvasmarha és a felnőtt juh tűri. Amikor az állattartó épület levegőjének hőmérséklete a fenti alsó értékek alatt van, minden állatfajra jellemző: kezdetben sok mozgás (ha arra egyáltalán lehetőségük van), kevés pihenés, fokozott takarmányfelvétel.
Hosszú ideig tartó hideghatás esetén a szőrzet sűrűbb lesz, a zsírréteg vastagabb.
A nagy termelőképességű, napi 25-30 liter tejet adó tehén ritkán fázik, hiszen ilyen teljesítményhez nagy mennyiségű takarmány szükséges, amelynek emésztésekor jelentős hő képződik.
A hideg a született malacoknak is terhelést jelent.
A fialás legfontosabb környezeti feltétele a megfelelő hőmérséklet biztosítása, külön a kocák, és külön a malacok részére. Hőigényük különböző. A kocáé 16-18°C, a született malacé 32-34°C.
Ennek magyarázata az, hogy az újszülött malacnak testtömegéhez képest nagy a testfelülete, és mivel szőrtakarója, zsírrétege, önálló hőszabályozása nincs, ezen a nagy felületen belső hőjét gyorsan leadja.
Születés után az első félórában testhőmérséklete normálisan is 2-4°C-kal csökken. Ha ez a belső hőmérséklet–csökkenés eléri a 6°C-ot, a malac elpusztul, mert energiatartaléka rövid idő alatt kimerül. Hidegben nem szopik, reszket, egyszerűen eléhezik, még akkor is, ha anyjának bőven van teje.
Az 1-3 napi elhullásoknak az egyik leggyakoribb oka ez az ún. kismalacbetegség. Mivel ilyenkor a malacok sokszor anyjuk alá bújnak, gyakoribb az agyonnyomás is. 8-15°C-ot a született malacok még éppen eltűrnek (ha bőséges az alom), de 6°C alatt az előbbi állapotba kerülnek.
Ott tehát, ahol télen a tűrési hőmérsékletet sem tudják biztosítani, inkább ne fialtassanak!
Jó hőgazdálkodású állattartó épületekben, istállókban, hodályokban megfelelő almozás mellett a leghidegebb téli napokon sincs különösebb gond.
(Forrás: mezg.hu)