A helyes takarmányozás, a gazdaságos sertéstartás érdekében ismerni kell a sertések emésztésére jellegzetes élettani folyamatokat.
A huzamosabb időn keresztül tartó egyenletes táplálkozáskor az emésztőmirigyek olyan nedvet választanak el, amely mennyiséget és minőséget tekintve tipikus az éppen fogyasztott takarmányra.
A mirigyeknek egy meghatározott összetételű nedv termelésére való beállítódása egyenletes takarmányozás esetén hosszabb idő múlva annyira automatikus lesz, hogy a takarmány összetételének hirtelen változása esetén még a régi összetételű nedvet termelik, és csak fokozatosan állnak át az új táplálékra.
A takarmányozásra vonatkozóan ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a takarmányváltoztatást elővigyázatosan és fokozatosan kell elvégezni.
A hirtelen takarmányváltozás komolyabb emésztési zavart idézhet elő akkor, ha az új takarmány más összetételű mirigyváladékot igényel, mint a régi.
Az emésztést a termelődött emésztőnedvek teszik lehetővé. Ezek termelődésére nagy kihatással vannak az etetést megelőző műveletek, mint például a vályúk tisztítása, a vödrök zörgése stb.
A takarmány emésztése már a szájüregben megkezdődik, amikor is a nyálban levő enzimek megindítják a keményítő cukorrá történő lebontását.
A sertés gyomra együregű, összetett, a belső fala szövettanilag négy jól megkülönböztethető részre oszlik, és igen tágulékony, űrtartalma 4,5–6 liter.
A gyomor fokozatosan telik meg, és a táplálék elfogyasztásnak sorrendjében rétegesen helyezkedik el. A rendszeresen takarmányozott sertés gyomra soha sem ürül ki teljesen.
Etetési rendszabályokkal és a nagy tömegű takarmányokkal, például: tök, répa, zöldtakarmány stb., nem lehet lényegesen befolyásolni az emésztőkészülék befogadóképességét.
A nyers, rostdús takarmányon tartott sertés vékonybele rövidebb, viszont a hizlaláskor a nagy mennyiségű, könnyen emészthető hízótakarmány hasznosítása éppen a vékonybélben megy végbe.
A ballaszt a takarmánynak az emészthetetlen része, amelyet cellulóz, rostanyag képez. Ezt a sertés nem tudja teljesen megemészteni, de szervezetének szüksége van rá, mert a jóllakottság érzetét kelti.
A nyers rostban gazdag takarmány kitölti a beleket, és enyhe izgató hatásával elősegíti a normális bélműködést. Kívánatos, hogy a sertés takarmánya a kortól függően 5-10 százalék nyers rostot tartalmazzon.
Az étvágy az éhségtől lényegében abban különbözik, hogy akkor nyilvánul meg, amikor a sertés éhségének csillapítása közben módjában van válogatni a rendelkezésére álló takarmányféleségekből. A hizlalás folyamán az állatok étvágyát a keveréktakarmányokhoz adagolt "ízanyagok" fokozzák, és ezáltal növelik a sertések takarmányfelvételét.
A sertések télen szívesen fogyasztják a répát, ajánlott adagja kocák és hízók számára 2-6 kg. A takarmányozásban tehát felhasználható a cukorrépa is. Nagyobb a szárazanyag-tartalma, így energiatartalma is jelentősebb.
A másik, elterjedten használt gumós takarmány a burgonya. Szárazanyag-tartalma 10-18 százalék, ennek nagy része (80-90 százalék) keményítő, fehérjetartalma alacsony.
A sertések téli takarmányozásában (is) csak főtt állapotban célszerű használni, ugyanis a burgonya szolanin nevű, mérgező hatású alkaloidát tartalmaz, amire a sertés érzékeny. A testtömegtől függően 2-10 kiló burgonya etethető.
(Forrás: Gazdakör)
Tekintse meg a Sertések takarmányozása c. rovatot a www.isv.rs honlapon.