A sikeres szójatermesztés feltételei

Talajtípus alapján a szója kevésbé igényes. A kémhatás szempontjából sem érzékeny növény.

Termeszthető gyengén savanyú (pH 5-6), közömbös vagy gyengén lúgos (pH 8) talajokon is. Nagy termést csak üde fekvésű, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagokban gazdag középkötött vályogtalajokon várhatunk.

Leggyakrabban a kukorica váltónövénye. Fokozottan ügyelni kell az elővetemény után megmaradó növényvédő szermaradványokra. Az erősen gyomos táblákonjelentős többletköltséget okozhat a szakszerű gyomirtás elvégzése.

Jó elővetemény: kalászosok. Elfogadható: kukorica. Kerülendő: napraforgó, pillangósok.

Kalászosok esetén a terület gyommentesen tartásáról gondoskodni kell (tarlóhántás). Az őszi mélyszántás elmunkálása fontos feladat. Tavasszal, a talajnedvesség megőrzésével sima, jól elmunkált, beérett vetőágyat kell készíteni, mely az egyenletes kelést biztosítja, és segít a betakarításban is.

Szemenkénti vetőgéppel, a sortávolság lehetőleg 45-50 cm (erre alkalmas vetőgép esetén), vagy dupla gabonasortáv (gabonavetőgép esetén), vetési mélység - talaj kötöttségétől és nedvességtartalmától függően: 3-5 cm. Az egyenletes vetés és kelés rendkívül fontos a jó termés megalapozásához!

A talajhőmérséklet 12 fok felett legyen.

Vetés előtt fontos művelet a vetőmag oltóporral való kezelése, abban az esetben, ha a területen korábban szójatermesztés nem volt, ill. ha a nitrogénkötő baktériumok száma a talajban alacsony.

Annak ellenére, hogy a szója a N igényének mintegy 40%-át légköri N megkötésével fedezi, a kezdeti fejlődésének elősegítéséhez starterként 30-40 kg/ha N műtrágyát célszerű kijuttatni. A túlzott N műtrágyázást kerülni kell, mert erős gyomosodást, késői érést, vagy megdőlést okozhat.

Oltóanyag nélkül újonnan termelésbe vont területeken nem javasolt a szója termesztése.