Vírus okozta "álveszettség" a sertéseknél
A betegség régi elnevezéséből ("álveszettség") is látható, hogy régen a veszettséggel tévesztették össze.
Először 1902-ben Aujeszky Aladár (született: 1869. január 11-én Budapesten) írta le önálló betegségként, megkülönböztetve a veszettségtől.
A betegség alapvetően, mint sertésbetegség vált ismertté, amely az egész világon előfordul. Vírus okozza, és malacok között tömeges megbetegedést idézhet elő.
Fogékonyak még a szarvasmarhák, juhok, de a kutya és a macska is. Felnőtt sertésekben a betegség tünetmentesen is lefolyhat.
A szájon át vagy belégzéssel fertőződött szopós malacokban súlyos agy- és gerincvelő-gyulladással és csaknem 100% -os halálozási aránnyal jár.
A kor előrehaldásával sertésben a halálos agyvelőgyulladás egyre ritkábbá válik, és az általános betegségi tünetek (lázas hőemelkedés, étvágytalanság, szapora és nehezített légzés stb.) után gyógyulás következik be.
A betegség ellen védőoltással lehet védekezni, de a legfontosabb szempont az állományok betegségtől való mentesítése (állománycsere, generációváltás).