A bendőalkalózis megelőzésének jelentősége

Napjainkban a bőtejelő teheneknél egyre gyakrabban jelentkezik különböző eredetű előgyomor-renyheség.

Létfontosságú a telepek számára a gazdaságos termelés fenntartása érdekében ezen okok megelőzése, illetve a már kialakult panaszok kezelése.

Az alábbiakban a bendőpanaszokat leggyakrabban előidéző anyagcsere-betegségek áttekintése következik.

Bendőalkalózis: fehérjében gazdag és szénhidrátban szegény takarmány etetése, valamint nitrogéntartalmú kiegészítők (karbamid, ammonium-karbonát) nagy mennyiségben történő adagolása okozza.

A bendőben megszaporodik az ammónia és lecsökken az illózsírsav tartalom, ami a bendőtartalom lúgosodásához vezet (pH 7,5-8,5). A betegség étvágytalansággal, enyhe felfúvódással, olykor hasmenéssel jár.

Bendőrothadás: bendőalkalózis következménye, vagy rothadt földdel szennyezett, befülledt, fagyos takarmány etetése okozza. A bendőtartalomban elszaporodnak a rothasztó baktériumok. A beteg állatok kérődzése abbamarad, étvágytalanok, gyakori a hasmenés, ízületi duzzanat, rángógörcsök, a bendőtartalom sötétbarna, híg, habos és jellegzetesen bűzös.

Ketózis: a bőtejelő tehenek szénhidrát- és zsíranyagforgalmi betegsége. A ketózisra jellemző a vércukorszint csökkenése és a ketonanyagok (aceton, acet-ecetsav, vajsav) vérbeli fokozódása.

A bőtejelő tehén, ellés után energiahiányos állapotba kerül, mert a gyorsan növekvő tejtermelés és az életfenntartás energiaszükségletét még kifogástalan takarmányozás mellett is csak saját testanyagainak, zsírraktárainak lebontásával tudja kielégíteni.

Az energiahiány tovább nő, ha bármely ok miatt a szükségesnél kevesebb takarmányt, főként kevesebb szénhidrátot vesz fel az állat (ellés-körüli bendőemésztési zavarok, hiányos abrakellátás, csökkent étvágy, gyenge minőségű takarmányok, ún. ketogén takarmányok: rosszul erjedt vagy kis energiatartalmú szilázs, répaszelet, sörtörköly, pillangósszilázs, amelyek sok vajsavat tartalmaznak).

A ketogén takarmányozás energetikailag hiányos, ugyanakkor fehérjében gazdag takarmányozást jelent, amelynek eredményeként a szénhidrát-forgalom zavara, a kérődzők élettanilag is alacsony vércukorszintjének további csökkenése, a máj feltűnő elzsírosodása, a normális körülmények között is keletkező ketonanyagok felhasználása, kiürülése, egyensúly megbomlása következik be, s a felhalmozódott ketonanyagok akár igen súlyos tünetek kifejlődéséhez vezethetnek.

A ketonanyagok nagy része a vizelettel kiürül, kisebbik részét a szervezet energiaforrásként hasznosítja, ezért a szervezet azokat egy ideig "tolerálni" képes, de csak ideig-óráig, mert lebontásuk korlátozott.

A fenti betegségek kivédése elemi érdek, hiszen az egészséges bendőműködés és bendőflóra elengedhetetlen a tehenek más kórokozókkal szembeni ellenállásához, akár baktériumokról vagy például a gombatoxinokról van szó.

Több információért forduljon az ISV szakembereihez a www.isv.rs honlapon található elérhetőségek által.