A kalciumhiány következményei a sertések fejlődésében

Az ásványianyag-ellátottságot a sertéseknél elsősorban a takarmánykomponensekkel felvett ásványi elemek és azok kémiai formája határozza meg, illetve a felvétel, a felszívódó mennyiség, az értékesülés, az eloszlási folyamatok és a mobilizálható készletek befolyásolják. 

Az értékesülést elősegíti a gyomor sósav- és organikussav-tartalma, a kedvező Ca:P arány és a megfelelő D-vitamin ellátás.

Akadályozhatja viszont többek között a fitin, a glükozinolátok, a szervezetben feleslegben rendelkezésre álló Ca, Mg, P, Cu, Ni, Cd és zsírsavak, továbbá a hasmenés, az ivóvízhiány, stb. Ezeket a hatásokat bizonyos határokon belül az állati szervezet kompenzálni képes.

Mindezeket figyelembe véve az ellátásra vonatkozó értékek csak irányszámokként foghatók fel, mert még az ellenőrzött bevitel sem ad megfelelő tájékoztatást a tényleges ásványianyag-státuszról.

Az állati szervezet tehát legtöbbször nem jelzi az átmeneti, rövid távon jelentkező hiányokat, túletetéseket, mivel a tartalékok mobilizálásával (csontok, máj) és az ürülés szabályozásával úrrá tud lenni ezeken. Tartós vagy intenzív hiány esetén azonban a teljesítmények csökkenése, illetve egészségügyi problémák jelzik a bajt.

Az a tény, hogy a kalcium és a foszfor túlnyomó többsége a csontokban található, a két elem anyagcseréjének együttes ismertetését indokolja. A kifejlett állati szervezet átlagosan 16 g/kg Ca-ot és 9 g/kg P-t tartalmaz, különféle kötésben és sokrétű feladattal.

A felvett Ca és P elsősorban a vékonybélben szívódik fel, és a megfelelő D-vitamin-ellátás esetében a szükséglet határozza meg az értékesülés mértékét.

A fejlődés időszakában a Ca-hiány csontképződési zavarokat okozhat az állatokban, a nagyfokú mobilizáció miatt pedig csökken a csontállomány hamu-, Ca- és P-tartalma. A hússertések érzékenyen reagálnak a hiányos Ca-, P- és D-vitaminellátásra (bénulás, mozgászavarok), illetve a Ca-túladagolásra is.

A Ca- és P-értékesülés fiatal korban nagy, akár 90%-os is lehet, később 30-40%-ra csökken. A vemhes és szoptató kocák táplálóanyag-, Ca- és P-beépülése és kiürülése a reprodukciós folyamat függvényében hormonálisan vezérelt, így például a vemhesség késői szakaszában bekövetkező erőteljes retenciós szakaszt egy intenzív mobilizáció követi a szoptatás elején, ami a testsúly változásában is megmutatkozik.

Míg a vemhesség alatt a retenció a kínálattól függ, addig a szoptatás időszakában bekövetkező mobilizáció nagyobb részt független mind a termeléstől, mind a táplálóanyag felvételétől.

Tekintse meg a Sertések takarmányozása c. rovatot a www.isv.rs honlapon.