Anyagcserezavar a szarvasmarháknál

A dobkór a kérődző állatok, elsősorban  a szarvasmarhák azon betegsége, amelynél a bendőben a rendesnél nagyobb mennyiségü gáz gyülvén össze, a bendő és vele a has erősen kitágul, s ennek következtében táplálkozási és emésztési zavarok állnak be.

Attül függően, hogy a gázfelhalmozódás gyorsabban vagy lassabban szokott történni, heveny és idült dobkórt szokás megkülönböztetni.

A heveny dobkór sok vizet tartalmazó és hamar erjedő takarmány (hervadt és felmelegedett friss fű, herefélék, fiatal vetés, gumós növények stb.) felvétele következtében fejlődik ki, főleg ha az állatok a friss takarmány után sok vizet isznak. A betegség első jelei az evés és a kérődzés abbahagyása és az állat feltűnő levertsége.

Kevéssel később a has megnagyobbodása vehető. Később a nagy bendő nyomást gyakorol úgy a rekeszizomra, mint a hasban elhelyezett vérerekre, a légzés szapora, a fejen látható nyálkahártyák sötétpirosak, később szederjes szinűek, a pulzus szapora és fonalszerű; az állatok nyugtalanul ide-oda tipegnek, nyögnek, tágult orrnyilásokkal, némelykor nyitott szájjal és kinyujtott nyelvvel is lélegzenek, sőt olykor hánynak is. A tünetek sulyosbodása mellett, a veszélyes takarmány felvétele után akár pár óra múlva bekövetkezhet a halál.

Az idült dobkórnál a gázok a bendőben jóval lassabban halmozódnak fel és a bendőtágulás nem is szokott oly nagy fokot elérni. Ennélfogva a kórtünetek is lassabban fejlődnek ki és az egész kórkép kevésbé sulyos; ugyanakkor az ilyen felfuvódási rohamok, néha minden feltűnő ok nélkül, megismétlődnek.

A különben is hiányosan táplálkozó állatok időnként abbahagyják az evést és kérődzést, ileynkor a bal horpasztáj kitöltődik, a bendő mozgása igen renyhe vagy szünetel. E tünetek nehány órán, 1-2 napon át tartanak és azután elmulnak, de bizonyos idő mulva, sokszor étrendi hiba folytán is, ujból megismétlődnek.

Kezeléskor a cél a bendőben összegyült sok gáz eltávolítása; könnyebb esetekben elegendő az állatok mozgatása, horpasztájuk hosszas benyomása, a has frottirozása és hidegvízzel való leöntése.

Súlyosabb esetekben célszerű az ún. bárzsingcső bevezetése a szájon át a bendőbe, hogy rajta keresztül a gázok kitolulhassanak. Ha a cső sok takarmány jelenlétében eldugaszolódik, szükséges a bendőszurás. Troakár vagyis szélesebb pengéjü kést szúrnak a bal horpasztájon a bendőbe és az ejtett nyiláson át a gázok eltávoznak.

A betegség megfelelő takarmányozással előzhető meg, amelyhez az ISV kínálatában szereplő termékek is hozzájárulnak. (Lásd a www.isv.rs honlap Szarvasmarhák takarmányozása c. rovatát.).